Szemét voltam és szégyelnem kellene magam, de nem tudom szégyelni. Már annyiszor szétcseszte a programot Szöszi, hogy az agyamra megy! Gondoltam ne legyen olyan békés neki az év vége, így az évzáró futáskor Órásfiú pulcsiját húztam fel mikor fáztam...és néhány fotó felkerült hogy, hogynem a közösségi médiába...véletlen volt...ártatlan vagyok...
Lett is balhé belőle, ami folyik már lassan egy hete! Úgy sajnálom....(nem is! Jót nevettem és valahol elégtételt éreztem)
Amúgy szerintem megint az lesz, hogy Órás nem tartja be a szavát. Megegyeztünk, ha kapok évszakonként egy estét, akkor nem rinyálok mikor nem tud meglógni, nem tud írni, válaszolni...
De szerintem ebből nem lesz semmi-pedig megígérte mikor egy lopott hétfőn együtt töltöttük az éjjelt. Asszem akkor újra beleszerettem...mondjuk lehet jobb lenne inkább kiábrándulni néha, mert a hazugságok meg fájnak. Olyankor szenvedek...elszorul a torkom és benne ver a szívem is. Nem szoktam meg, hogy nem az van amit szeretnék. Nekem nehéz megbékülni azzal, hogy nemet mond. Szöszi pedig úgy hülye ahogy van. Együtt van egy pasival akiben nem bízik, akivel nem sexel, aki nem akar vele közös jövőt...csak kényelmes, hogy nincs egyedül.
Bár ha belegondolok én pont akkora barom vagyok mint ő, mert én is pont ezt a pasit akarom...mondjuk én sexelek vele...és bízok benne.
Egyszer nyomozni kellene utána-de asszem nem vagyok felkészülve rá, amit látni fogok...és lehet nem is akarom látni. Pedig segítene felnyitni a szemem.