Nem fáj...

Már nem fáj ha a NŐvel látom....
Már nem fáj, hogy engem nem válalt sosem!
Asszem sosem fog nyomtalanul elmúlni...de ez valahol így természetes!
Vannak a "bevésődések". Azok nekem olyan emlékképek, amik valamiért érzelmileg fontos pillanatok voltak!
Ilyen az az ultrahang kép, amin először látszik, hogy kisbabát várok! Az olyan hihetetlen volt számomra...
Ilyen az első csók - ami meg béna volt...de az első!
Ilyen a játszótéren való hintázás BCS-vel!
Vagy a lopott csók KL-val!
Ilyen a férjem arca, mikor meglátott menyasszonyi ruhában, vagy mikor az első kislányunk megszületett!
Ilyen a második kislányunk porcelánbaba bőrének emléke, ahogy a kórházi ágyon alszik a párnámon! Vagy a kisfiam...aki az egyetlen gyermekem volt, akit láthattam olyan kis véresen és magzatmázasan ahogyan megszületett!
A nagymamám arca, mikor először vittem el hozzá az első dédunokát.
Ilyen Démonvadász arca és kézmozdulata, ahogy próbálja a tudtomra adni, hogy mekkora marha vagyok, hogy hagyom hogy Morgen a lábát is belém törölje...
Ilyen KA, ahogy a híd alatt, könnyes szemmel meséli, hogy a felesége válni akar...
Ilyen Kócos illata a tóparton...
Vagy Romlott, ahogy áll a fornettis előtt (és nincs rajta rózsaszín tüll szoknya, de tényleg mindenkinél magasabb)
Ilyen volt Morgen arca, mikor az IKEAban az ágyon fekve a hajam simogatta.
De ettől vagyunk emberek-az érzéseinktől!
Voltam egy barátnőmmel egy Csernus előadáson-hát soha többet!-ahol a boldogságot próbálták megfogalmazni!
Van erre egy jó bejegyzés a facebook-on:
"Szerintem a boldogságot különböző emberek, különbözően élik meg!
Más helyen, más társadalmi normák mellett, más életvitellel, más emberek mellett, más információk és más tudás birtokában, más időben a boldogság fogalma is más, mint ahogyan a boldogtalanságé is!
Mindenkinek vannak problémái, amelyek megoldása olykor nehéz!
De ettől nem vagy boldogtalan, csupán egy nehezebb szakasza az életednek! Nem kell, hogy mindenki szeressen! Te sem szeretsz mindenkit! De ez így van jól! Ettől vagyunk emberek-érző, egyedülálló és megismételhetetlen csodálatos lények!
Ha tudsz örülni az apró dolgoknak, mint egy kedves dal ami emlékeket idéz; egy illat, ami valakié; egy név; egy mosoly; egy napsugár vagy egy csillag ragyogásának vagy az esőnek, a hópelyeknek ahogy táncolnak a szélben, akkor meglátod a világban a csodát,a lehetőségeket amik csak rád várnak és arra, hogy megragadd őket!
Merj élni! Mert az élet szép....és ha mosolyogsz a világ vissza mosolyog rád!"
Már nem zavar, hogy elhozza a kislányát!
Legutóbb a legnagyobb nyugalommal csuktam rá a kaput...mint bárki másra!
Írt mikor ültem a vonaton és azon izgultam milyen lesz Romlottal találkozni!
Nem volt gond válaszolnom neki, nemet mondanom....legközelebb pedig meg sem nyitom csak majd napok múlva az üzenetét!
Kitöröltem egy halom képet róla, amiről sosem gondoltam, hogy valaha erre a sorsra jutnak majd! Egy csomó üzenetet és beszélgetést....nem kellenek! Már nem!
Nem jelentenek már semmit! Egy kép van amit megtartok róla-az utolsó fotó amit küldött, mikor még boldog voltam mellette....a többi nem kell!
Amúgy mindenkiről kell egy kép-kell, hogy legyen arc a hanghoz, az illathoz!
Lecseréltem a jelszavakat is! Egy halom olyan jelszavam volt, ami Morgennel volt kapcsolatos....dátumok, nevek, évfordulók...de ez mindenkinek így van a jelszavaival! Valamihez kötni kell...mindenki olyan dologhoz köti, ami fontos neki!
Nekem ő fontos volt-már nem az! Legyen fontos valaki másnak nyugodtan!
Nem is értem miért írok róla?!
Nem, nem fog nyomtalanul elmúlni sosem!
De nem is kell, hogy nyomtalan legyen! Az életem része volt...VOLT!
De kb.ennyi!