Menekülés

Hetek óta azt érzem, hogy Órásfiú gyötrődik. Hogy bántja őt, hogy jól érzi velem magát és bántja őt, hogy hazudozik arról, hogy merre jár. Felemészti, hogy odafigyeljen kinek mit mond el....hogy ő ennél eddig egy egyszerűbb és őszintébb életet élt.
De mindennek ára van.
Úgy érzem, hogy néha azt kívánja, bár sohasem találkoztunk volna, néha pedig azt, hogy bárcsak 10 évvel hamarabb találkoztunk volna. Én pont ugyanezeken a hullámvölgyeken megyek át.
Vágyok vele lenni, de apróságokkal nagyon fel tud dühíteni.
Azzal, hogy nincs rám ideje, azzal piszkosul bánt is.
Ma pl nem írt...egyáltalán...
Ilyenkor nem tudom mi játszódik le benne...
Ilyenkor nem tudom miért nem jelentkezik...
Azt ígérte nem tűnik el! Nehéz volt így ez a nap!
Nem értem miért nem beszél legalább egy emberrel erről. Könnyebb lenne neki...a lelkének, ha kijöhetne a felgyülemlett élmény, info, történés, kaland...
Belekezdett valamibe, amivel tisztában volt, hogy veszélyes játék.
A második találkozásunk óta tudjuk, hogy nem csak egy darab hús a másik...hogy érzelmeink vannak....tisztában voltunk vele, hogy fájni fog.
Úgy érzem menekülne...menekülne most a világból! Menekülne a gondolatok az érzések elől...el ebből a kettős életből.
Amúgy nincs jövője a Szöszivel-ezt ő már tudja, a Szöszi meg majd rájön...
Kérdés, hogy nem lesz-e késő...
Azt mondta Órásfiú, hogy boldog volt a Szöszivel, míg nem ismert meg és vissza tudna zökkenni abba, ha én nem lennék.
De nem tudna! Mint ahogyan én sem fogok szerintem sosem visszazökkeni abba az életbe amit éltem. Lesznek illatok, helyek, ízek és mondatok amelyek mindig elő-előjönnek a jövőben és sosem hagyják feledni azt amit tettünk. De engem ez nem zavar-megbékéltem vele, hogy amit itthon nem találok azt máshol kell keresnem, hogy teljes legyen az életem.
Órásfiú élete már sosem lesz teljes.
Ne legyen igazam, de ha a Szöszivel marad, akkor a Szöszié sem. Mert vagy azt az utat választja az anyává válni kívánó hölgy, hogy nem szedi be a gyógyszert és kismama lesz Órásfiú beleegyezése nélkül-ami szül azért némi konfliktust, vagy ráveszi valahogyan erre. Órasfiú mindenképpen szarul jár.
Ezt ő még nem tudja ugyan...de majd rájön.
Szar dolog egy tíz éves gyereknek, amikor megkérdezik tőle a pajtások, hogy a "te apulád hol van, hogy mindig a papával jössz?"
Mocsok szar dolog....
Meg előbb-utóbb Szöszi is rájön hogy nem ekkora korkülönbségre vágyik...én már tudom, ő még nem. Ha nem jön rá, akkor apakomlexusa van-beteg.
Nem értem miért van ebben a kapcsolatban?!
Kényelmes...más oka nincs.
Azt mondja ugyan, hogy szereti ezt a lányt, de ez hazugság. Saját magának is hazudik ezzel.
Ha szeretné ezt a lányt, akkor az elmúlt 3 hónapban nem velem találkozgatott volna titokban. Nem velem szeretkezett volna, hazudva ennek a lánynak.
Vonzalom lehet, hogy van....de aki szerelmes az nem tesz ilyet. Aki szerelmes az nem máshol keresi a boldogságot...ami pedig a legszörnyűbb, hogy fél éve volt Szöszivel, mikor csalni kezdte. Ha valaki 6 hónap után már nem szerelmes, akkor azt a kapcsolatot el lehet temetni...
Órasfiú azt mondta megbánta, hogy annakidején nem válalta fel a nőt, akit szeretett....nem tudom mit érez irántam....de úgy érzem ő elkövetné újra és újra a hibáit.
Ha az élet választás elé állítja Órásfiút, hogy Szöszi vagy én...Szöszit választja.
Csak nem tudom miért...talán nem akarja bántani-nekem ezt mondta...bár annyi mindent mondott már....
Engem erősebnek tart, aki majd túléli....
Volt már ilyen, én majd túlélem....felállok a földről és kihúzom magam....
Míg Szöszi összetörne, összeroppanna....
Miből gondolja bárki is, hogy én nem roppanok össze...
Mikor lesz az fontos valakinek, hogy én miként élem meg ezt?
Mikor lesz az a fontosabb egy férfinek, hogy ÉN....nem a másik.
Mikor fogja megérteni végre a férfi, hogy ezzel bánt....hogy kínoz....
Azt már tudom, hogy rosszul gondoltam....én nem vagyok olyan fontos neki, mint amennyire ő fontos lett nekem.
És bizony menekülnék én is!
Menekülnék néha az életemből hozzá.
Menekülnék egy olyan kapcsolatba, ahol Én, Én lehetek, ahol fontos vagyok....ahol Én vagyok az, akit választ a férfi!
Én egy erős nő vagyok -sok teherrel a vállamon. Olyan helyzetekben erősödtem meg, ami Szöszire még csak most vár.
Amit az apakomlexusával nem fog tudni megoldni.
Nekem jut időm arra, hogy vele legyek...
Nekem jut időm arra, hogy írjak neki...
Nekem jut időm arra, hogy felhívjam, mert hallani szeretném a hangját.
Neki miért nem? Mert ennyire azért nem vagyok fontos...
Menekülnék néha...menekülnék a boldogságba...