Mi mindig ugyanott toporgunk!
Mindig ott, hogy én mennék...én veled lennék, te pedig mindig elhúzva a mézes madzagot, mindig időt nyersz. Néha 1 hónapot, másfelet, vagy kettőt...Én pedig kezdek beletörődni. Kezdek közömbös lenni és már nem hisztizni, cirkuszolni, kiborulni mint régebben.
Hívsz...igaz, minden nap felhívsz akár többször is. Minden nap keresel, minden nap megkérdezed mi történik. Minden héten találkozunk....
Mégis hiányzol! Hiányzik az a törődés, az a figyelem amit az elején kaptam. Az apró bókok...a kis udvarló üzenetek...
Hiányzik a fiú akinek megismertelek....