Közösségi oldalak

Érdekes dolog ez a "közösségi oldal rajongás"
Én imádom, hogy tudom mit történik az ismerősökkel! Hogy látom ha bánatosak, ha örülnek valaminek...látom ha családi esemény van, szülinap...házasságkötés, kisgyermek világra jövetele!
Szerintem jó dolog. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, ugyanakkor felületessé teszi az emberi kapcsolatokat.
Sokszor inkább ott élünk, mintsem a valóságban.
Mikor Morgen és a NŐ kitették, hogy "kapcsolatban" , hát igen szarul esett.
Tudtam, hogy együtt vannak, de míg az szerepelt, hogy "egyedülálló", addig kicsit reménykedtem, hogy - közönséges leszek - csak dugnak.
Felvállalták egymást már a haverok előtt...megjelentek együtt itt-ott....de addig olyan "nem hivatalos" volt.
Onnantól, hogy kiírták...onnantól "hivatalos" lett.
Ami Démonvadász szerint azt jelenti, hogy:
"mikor két ember kellően "összemelegedett"megismerte egymást ahhoz,hogy ország világ előtt nyíltan azt mondhassák...hogy, igen mi együtt vagyunk..."
Pont így éreztem....hogy míg ez nincs kirakva, addig nem melegedtek össze még annyira...hogy ebből még bármi lehet...akár az is, hogy rájönnek nem egymáshoz valók és Morgen majd újra keres.
Ma úgy érzem, hogy nem tudom irigyeljem vagy sajnáljam a NŐt!
Inkább sajnálom. Az exfeleség és én is már megjöttünk azokból a helyzetekből, amik a NŐre még várnak. Bár kapja a savat rendesen.
Nem hinném, hogy egy 3 hónapos kapcsolatban normális dolog, hogy alkoholizálnak, összevesznek és Morgen otthagyja őt egy-egy buliban.
Fogja magát és haza megy. Otthagyja egy másik településen a saját haverjaival...mégcsak nem is a NŐ ismerőseivel, hanem Morgen haveri társaságával. A NŐ meg zokog, sír, hogy miért ilyen.
Ilyenkor még rózsaszín ködnek kellene lenni, meg pillangóknak. Nem összeveszésnek, meg nyilvános vitáknak.
Bár nem szimpatikus az sem, hogy isznak együtt....pláne, hogy a gyerek jelenlétében is....de ez legyen az ő bajuk.
Annyiszor megkaptam, hogy nem az én gyerekem, miért foglalkozok én vele...van nekem saját gyerekem három is....mit érdekel engem, hogy mi van a kislánnyal.
Az a kislány megszeretett bennünket és mi is őt. Pont ezért érdekel.
Mindig elválasztottam a gyerekek ügyét a mi dolgunktól.
Attól, hogy nem álltunk szóba egymással, attól ha a gyerekről volt szó, sosem mondtam nemet! Mentem érte az oviba, ha megkért rá....vagy elvittem magunkkal, ha mentünk valamerre! Nem volt útban, engedelmeskedett, elfogadta a szabályokat, amik nálunk vannak. És igen, zavar, hogy a jelenlétében isznak. Részegek.....
Nem egy 7 éves gyerekre tartozik ahogy vitáznak, cirkuszolnak.
Nem tehetem szóvá....semmi közöm hozzájuk - még annyi sem, mint eddig.
Szóval asszem eljutottam oda, hogy inkább sajnálom a NŐt, mintsem irigylem!
Morgennek van egy stílusa, egy egyénisége és kutyából nem lesz szalonna!
Nagyon kedves és figyelmes tud lenni, míg meg nem kapja amit akar! Aztán mikor nyeregben érzi magát, akkor átveszi az irányítást és lekezelő lesz! Igazi bunkó!
Üldözési mániás és számonkérő!
Kitették, hogy "kapcsolatban" - és akkor érzetem azt, hogy ennek tényleg VÉGE.
Tegnap futás közben sokat gondolkodtam azon, amit Romlott kérdezett, hogy miért posztolok a Facebook-on.
Nem szoktam a bánatomat kiírni....annál büszkébb vagyok!
Az örömömet szoktam megosztani....
Sokan szeretnek, akik velem örülnek, ha örülök valaminek - és ez jó!
Vannak, akik meg nem szeretnek, mert irigyek! Irigyek arra ahogy élek, amit csinálok, amilyen a családom, ahogy a dolgokhoz állok....
Ilyenkor jön a "polgárpukkasztás" - amit szintén imádok ezeken az oldalakon!
Van amit azért teszek ki, hogy akik irigyek, azoknak fájjon!
Szemét dolog.....de ez van!
Fájjon csak, mert ezek az emberek mind olyanok, akik a szememben kedvesek, akik mosolyognak, akik kérdeznek és érdeklődnek (javarészt utánam...nem tőlem).
Igen, sokukról tudom, hogy valójában aljasak és képmutatóak. Hogy pont olyan romlottak, mint én vagyok, vagy mint a világ 80 százaléka.
Ezek az emberek ne törjenek pálcát felettem, nem kövezzenek meg még csak gondolatban sem, mert nincs erkölcsi alapjuk hozzá.
A közösségi oldalakon mindenki hepi....vagy mindenki depi!
Akik szeretnek, azok szomorúak, ha szomorú vagyok! Akik meg nem szeretnek, azok örülnek! Nem adom meg ezt az örömöt nekik!
Nem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy sírni lásson és annak örüljön!
Aki ismer...és valóban ismer, az tudja milyen mikor bánatos vagyok....
Aki meg nem ismer annak a véleménye úgysem érdekel.
Azt gondolom, hogy bármelyik emberi lény önző! Az adott információ birtokában mindig a saját magának legmegfelelőbb döntést hozza az adott szituációban.
Aki pedig nem ott van és nem annak a tudásnak a birtokában van, ne ítélkezzen, mert nincs hozzá semmi joga.