Kezdetek 03_Örs vezér és Soltvadkert

Bepakoltuk a bútort a kocsijába! Azaz ő pakolta-végre volt egy férfi, aki nem karbatett kézzel nézte ahogy én szerencsétlenkedek, hanem megcsinálta helyettem.
Mondtam neki, hogy meghívom enni valamit, mert se ő nem ebédelt, se én! Átmentünk az Árkádba...az egyik gyorskajáldában választottunk ételt! Rég volt, de emlékszem mit ettünk ! Jó volt enni vele!
Szeretek enni! És szeretek olyan emberekkel enni, akik szeretnek enni! Ő szeret!
Szeretek úgy enni, hogy ha meglátok egy finomnak tűnő falatot, azt bátran megehessem a másik tányérjáról!
Ő is simán ette az enyémről amit megkívánt - jóízűen megebédeltünk!
Még az Ikeában elkezdtünk arról beszélgetni, hogy én nem tudom mivel jár egy vàlàs! Mennyire megsínylik a gyerekek....ne kezdjünk bele mi semmibe, mert nem éri meg!
Mikor kimentünk az Örsre, akkor megfogtam a kezét! Egész ebéd közben azon gondolkodtam, hogy megfogjam vagy ne fogjam (mint a pap a vörös és feketében fejezeteken át!) - de egy életen át bántam volna ha nem teszem meg!
Nem húzta el a kezét! Szorosan kulcsoltuk össze az ujjainkat! Sétáltunk a téren a csillagok alatt vissza a parkolóba és boldognak éreztem magam!
Nem érdekelt senki és semmi...nem érdekelt mi lesz a folytatás! Mondtam neki, hogy sosem fogja elfelejtni, hogy itt velem sétált kézenfogva! Azóta lehet ő már elfelejtette, én pedig képtelen vagyok!
Visszaértünk a kocsihoz és elkezdtünk kikeveredni Bp-ről...ami igen bonyolult feladat volt!
A sötétben fogtam a kezét a sebességváltón!
Kecskemét fele kellett kanyarodnunk, mert ott vettük fel a kislányát ! Fagyit ígért neki!
Aranyos volt! Nem tudott engem hova tenni hirtelen, hogy ki lehetek én és miért vagyok az apukájával.
Megáltunk Soltvadkerten fagyizni! Nyaltuk egymás fagyiját, nevettünk.
Aztán mikor a kislány elaludt a hátsó ülésen, akkor megint egymás kezét fogtuk a sötétben!
De megbeszéltük útközben, hogy nem kezdünk bele semmibe - mert nem éri meg!