Kezdetek 01

Szülinapom volt...meg még 2 barátnőmnek is néhány nap eltéréssel.
Kimentünk a helyi kocsmába, hogy koccintsunk magunkra egyet!
Jó kis csapat szokott összejönni ilyen "anyus" estén, mikor elmegyünk leereszteni a gőzt!
A csajok sem különbek mint a férfiak...ugyanúgy kibeszélnek minden pasit...még lehet durvábban...színesebben. Mikor meg fáradt anyukák kapnak végre szabadságot a családtól, na akkor sokszor elszabadul a fantázia.
Egy ilyen estén csöppent bele a társaságba Morgen ,(nevezzük így ebben a blogban - majd kiderül miért)
mint válófélben lévő kisgyerekes apuka.
Először jókat mosolygott az asztal végén ülve rajtunk. Nem ismertem, ő sem engem, nem foglalkoztam vele.
Aztán a "mindenki a maga seggét törli" aktuális gyereksztoriknál bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Kellemes fickónak tűnt! Közvetlen volt. Mély barna szemekkel, egész sötét, szinte fekete hajjal, kicsit kreolos bőrrel és mackós testalkattal. Meghívott bennünket egy italra - többen ismerték, elfogadtuk.
Koccintottunk, beszélgettünk, először arra figyeltem fel, mikor kiderült, hogy 2 év különbséggel ugyanaznap születtünk! Szeretem az ilyen véletleneket!
Koccintottunk, beszélgettünk gyerekmesékről. Ki melyiket látta, melyiket szereti, megbeszéltük hogy majd másolunk egymásnak.
Először úgy oldottuk meg, hogy a kocsmában hagyta a pendriveot, én rámásoltam amit megbeszéltünk és visszavittem. Aztán volt hogy nem volt rajta annyi hely, mint kellett volna....így kezdtünk írogatni, hogy mit törölhetek és mit nem!
Egyik délután rámírt! "Szia! Milyen napod volt?"
Tőlem akkor a férjem már hónapok óta nem kérdezte meg, hogy milyen napom volt...vagy mert nem érdekelte, vagy mert ezer dolga volt mindig...nem tudom! Akkor sok jó napom volt -szeretem a munkám, szeretem az embereket akik körülvesznek!
Oprimista éa pozitív személyiség vagyok!
Meséltem neki a napomról és ő is mesélt, hogy ő mit csinál...merre dolgozik...
Jó volt vele beszélgetni! Jó volt hogy volt aki meghallgatott...
Az elején mindig délután 2 után írt! Én már itthon voltam-család még nem. Mindig megvártam, hogy ő írjon, egy idő után pedig már vártam, hogy írjon!
"Sokat gondolsz rám?" kérdeztem egyik alkalommal.
"Igen! Folyamatosan rád gondolok"
Jólesett....
Mert én is addigra Rá gondoltam folyamatosan!
"Hiányozna ha nem írnék?"
"Nagyon"
"Neked?"
"Nekem is"
És tényleg így volt! Sokszor alig vártam, hogy délután legyen és írjon!
Egyik reggel jött tőle egy üzenet" "Morgen! Hogy aludtál?" (no ezért nevezzük Morgennek ;) )
És onnantól kezdve minden reggel írt...Morgen, JóReggelt, DobroUtro, GoodMorning...hogy aludtál? Mit álmodtál? Mit csinálsz ma? Milyen napod volt? Mit ebédelsz? Merre jártál?
A férjemmel ellentétben őt érdekelte mi van velem!
Engem pedig érdekelt mi van vele!
Vártam, hogy írjon....hogy válaszoljon egy-egy üzenetemre, hogy hazaérjen, hogy összefussunk.
Beleszerettem abba amilyen Ő volt!
Mikor találkoztunk, azt vettem észre, pillangók repkednek a hasamban! Hogy boldog vagyok attól hogy ott van, s bár nem tudták mások hogy mi beszélgetünk én ragyogtam! Neki akartam szép lenni!