Elmeséltem anyukámnak...
Anyukám beteg. Rákos, menthetetlen...meg fog halni és én már sosem leszek többé gyerek. Nem lesz senkim, akinek a gyereke lehetek ...
Látta rajtam hogy baj van...így elmeséltem neki...és nem neheztelt, nem hordott le, nem szidott le...azt mondta, ha ém boldog vagyok ezzel az emberrel és össze tudom hangolni a családommal akkor csináljam...de a gyerekeket ne érje bántódás.
Elmeséltem neki, hogy a gyerekek kedvelik Órást...ő is kedveli a gyerekeket...mutattam közös képeket. Azóta támogat. Minden második hétfőn otthon alszok. Ami tulajdonképpen csak alibi, hogy találkozni tudjunk. Este anyuval megvacsizunk...ő lepihen én pedig lelépek.
Volt már a máshogyan tervezett esténk, egy másik este hullócsillagokat néztünk a dombtetőről.
Aztán múltkor - a nyaralásunk előtt - szintén tartottunk egy ottalvós estét a vendégházban. Imádtam...igaz, megint csak későn érkezett és korán indultunk mindketten, de ilyenkor beszélgetünk. Szeretkezünk. Nem csak futó sex - persze az is kell, de ezek az esték mások! Ilyenkor van időnk egymásra! Ilyenkor összeáll a kép és egy tökéletes egész lesz belőle. Van hely, van idő és ott vagyunk mi ketten...nem ő és én, hanem MI....együtt.
Fura dolog, de anyuval a kapcsolatom teljesen más lett mióta tud róla. Néha úgy érzem, hogy borzasztó, hogy most amikor visszakaptam az anyukámat-aki minden titkok tudójává lépett elő-most el fogom veszíteni...néha pedig úgy érzem, hogy ha nem lenne ennyire beteg, akkor sosem árultam volna el neki ezt a titkot...és sosem kaptam volna vissza őt.
Órással a sex csodás...odafigyel rám...felizgat...lesi a testem minden kis rezdülését.
Én pedig próbálok tanulni tőle. Olyan dolgokba vezet be, amik eddig kimaradtak az életemből. Hálás vagyok neki ezekért az élményekért.
Mindig úgy várom, hogy újra legyen egy ilyen hétfő...hogy újra ott legyen...
Most lesz a szülinapom...és nem vagyok biztos benne, hogy összejön most is a hétfő...pedig mellette ébredni csodás ajándék lenne nekem.