Ház a tó partján

Induláskor minden a tervek szerint alakult.
Gyerekek programja elrendezve, mindenki leadva ahol alszik...apától - aki szintén elutazott - mindenki elbúcsúzott.
Nagy izgalommal indultam el.
Jó akartam lenni...jó nő...okos nő...kívánatos...sexi...
Vágytam rá, hogy mikor találkoznuk, akkor ezt érezze, ezt érezzem.
Nem akartam, hogy bárki kérdezősködjön, így dolgozós ruhában indultam. Ez a kocsi mellett öltözés megy már nekem nagyon!
Most is ment. Pillanatok alatt az erdő szélére félreállva dobtam le a nacim és a bugyim, helyette pedig húztam csipkés harisnyát és szoknyát, bugyi nélkül.
A templom mögött találkoztunk, ahol szoktunk. Nagyon csinos volt...inget húzott a kedvemért...illatos inget...
Autóba átpakolás...és uzsgyi.
Megsimogatta a combom...látta a harisnyát rajtam! Nevetett...gondolta, hogy nincs rajtam bugyi.
Odaértünk...becsekkoltunk (ő raffkós volt! Régi igazolvány számot adott meg, fejből-asszem máskor én is ezt teszem, ha lesz máskor...)
Megmutatta a gazda a szobát. Órásfiú begyújtotta a kandallóban a tüzet....
És odacsempészett egy kis dobozban egy ajándékot a ruhámra. Egy fülbevaló volt benne! Szolid, elegáns, csinos...gyönyörű.
Imádok ajándékot kapni! És lenyűgözött vele!
Nem csak magával a fülbevalóval, hanem azzal, hogy odafigyel rám, hogy nem felejtette el, hogy szeretem őket...
És az idővel, amit rám szán! Azzal, hogy szerintem a legdrágább dolog az IDŐ! És ő szán rám időt! Ő szánt arra időt, hogy válasszon egy fülbevalót nekem!
A sex is jó volt-elég parás voltam ez miatt, hogy mit szól majd hozzám. Nem vagyok olyan fiatal és ilyan csinos, mint a barátnője.
Nekem nincs feszes fiatal bőröm...
Én nem vagyok olyan karcsú...én egy 3 gyerekes anyuka vagyok, aki lassan 40 éves.
Szóval kicsit feszült voltam ez miatt, de jól alakult.
Aztán főzött vacsit! Tonhalas spagettit-nagyon fincsi lett...nem ettem még ilyet, de kimondottan finom volt...aztán sex...
Igazából nem a sex volt a lényeg. Hanem hogy ott voltunk együtt ebben a házban...kb a semmi közepén egy tó partján, EGYÜTT.
Egy egész éjszakánk volt egymasra...beszélgetni, kényeztetni, szeretgetni egymást. Nem kellett az órát nézni...nem kellett hazarohanni...
Mondtam neki, hogy szeretem-lehet hülyeség volt, de jó érzés volt elmondani neki!
Megkérdezte, hogy könnyen leszek szerelmes?! De asszem nem....nem leszek könnyen szerelmes...
Azóta is agyalok ezen...
De asszem tényleg nem! Egy halom férfi van folyamatosan körülöttem!
Kell, hogy legyen abban az emberben valami plusz...valami ami miatt MÁS mint a többiek, valami ami miatt kilóg a sorból, valami ami érdekel benne...
Nem tudom megmondani, hogy mi!
Egy icipici apró dolog, amivel beférkőzik a gondolataimba, ami miatt érdekelni kezd!
Ami miatt érdekes nekem az, hogy ki lehet ő!
Lehet ez egy furcsa megjegyzés, egy szokásostól eltérő köszönés vagy szóhasználat, egy érdekes kép...vagy érdekes reakció! Valami, amitől más!
Órásfiú mellett azt érzem, hogy szeretem az embert aki vagyok, mióta megismertem.
Előtte Morgen miatt sokszor nem szerettem magam....
De ő jó hatással van rám! Türelmes vagyok a gyerekekkel...olvasok...kiállításra szeretnék menni...vágyom és szomjazom a tudásra ami neki van, nekem pedig nincs! Ő sokat olvas...és megmarad az infó! Okos fiú!
Vágyok rá, hogy megossza velem a gondolatait, hogy elmondja az érzéseit...és igen, sajnos néha kell, hogy a realitások talajára visszarugdossuk egymást, bármennyire is fáj ez két csók között, egymás karjaiban.
De nem...
Nem leszek könnyen szerelmes!
Néha utólag rájövök, hogy a szerelembe vagyok szerelmes! Magába abba az érzésbe, hogy pillangók legyenek a hasamban, hogy várjam hogy találkozzunk, hogy legyen valaki aki iránt ezt érezhetem. De lehet ennek is Morgen az alapja, akibe több pozitív tulajdonságot vetítettem vele az érzéseimmel, mint ami volt benne valaha.
Órásfiú más mint Morgen volt!
Morgennek asszem ha voltak is az elején érzelmei felém, akkor harcolt ellenük!
Hogy azért, mert nem akart egy családot szétrombolni, vagy azért mert én nem az a nő voltam, aki miatt érdemes lett volna vállalni, hogy ő a családromboló én meg a büdösribancházasságtörőkurva....nem tudom.
Azt sem tudom, hogy Órásfiú hogyan állna ehhez....nem is akarom tudni!
Neki piszok nehéz lenne.....és nem várom tőle, hogy ezt tegye-ehhez ez még egy nagyon fiatal kapcsolat-ha egyáltalán nevezhetjük kapcsolatnak. Nem is tudom minek nevezzük.
Anyám szerint ez "viszony"....mert ha az ember félrekefél, az ok...de ha már több ideig tart érzelmekkel, az már viszony.

Amúgy apukámnak tetszen ez a fiú...
Hasonlítanak....tudom, hogy neki tetszene...

Boldog voltam abban a házban Vele! Nagyon boldog, mikor este úgy aludtam el, hogy átölelt. Mikor hajnalban megébredve odabújhattam hozzá...mikor éreztem, hogy ahogy ő megébred, közelebb bújik és átölel.
Nyugalom volt....és biztonság...béke!
Tudom, hogy a szenvedélyes érzelmek az idő elteltével csillapodni szoktak és a napi rutin átveszi a helyüket.
Tudom azt is, hogy mikor hazajövök, vissza kell zökkeni a való világba ebből a meséből.
Tudom, hogy mikor ő hazamegy, akkor várja otthon valaki....aki szereti őt! Mint ahogy engem is a férjem.
Tudom, hogy érzelmileg egy iszonyúan megterhelő, hogy van egy életem...amiről nem mondhatom azt, hogy boldogtalan....mert majdnem mindenem megvan, amiről más csak ábrándozik.
Írtam egy párszor már, hogy a férjem jó ember! Jó apuka...jó társ...Órásfiú barátnője is jó ember.
Mégis van valami, ami hiányzik mindkettőnk kapcsolatából...ha nem így volna, nem keresnénk egymást, nem éreznénk jól magunkat együtt. Nem lopnánk időt a világtól arra, hogy azt egymásra szánjuk.
Nem akarom, hogy választania kelljen az élete és közöttem! Reálisan átgondolva én is az életem választanám! Ahogy beszélgettünk erről, megerősített benne, hogy ő is.
Azt mondta szereti azt a lányt!
Csak akkor mit keresek én az életében?
Közelebb állok hozzá gondolkodásban....
A koromat tekintve persze.
Olyan dolgokat ad nekem, amit már régen nem kaptam meg senkitől.
Figyelmet....törődést...biztonságot és persze időt.
Hogy hogy érzem most magam?
Piszok szarul! Legszívesebben hánynék!
Asszem nagyon megviselt engem ez most érzelmileg. Nagyon boldog voltam akkor ott este és reggel...
A gyerekeim örültek nekem, de pont Órásfiú irányába kialakult érzelmek miatt piszok nehéz volt visszazökkenni ebbe az életembe.
A szívem egy része örökre ott maradt a 7dik találkozásunkkor a 7es szobában, a karjaiban egy csodálatos éjszakán.
Ez is egy olyan része lett az életemnek, amit soha nem vehet el tőlünk senki, s ha titokban is kell tartani ezt az estét, ezentúl más érzés lesz átmenni az útkereszteződésen, ahol tudom, hogy az út a házhoz vezet a tó partján.