Fontos vagyok...vagy nem

Fura...szülinapom van...közel 120 üzenetet kaptam délután 2ig, amiben vagy így, vagy úgy felköszöntöttek...távoli országokból is!
És órásfiú mégnem volt képes annyit írni, hogy boldog szülinapot! Pedig az ő üzenetét várom reggel óta!
Fontos vagyok....Fontos vagyok????
Úgy tűnik annyira nem, hogy megjegyezze mikor van a szülinapom...az egyetlen olyan ünnep, ami nem közös senkivel...ez csak az enyém! Tegnap írt...beszéltünk is róla, hogy ma van.....hol van ő ilyenkor?!
Miért nincs benne annyi, hogy megköszöntsön...miért nem volt benne tegnap annyi, hogy megköszöntsön!
Tudtam, hogy ha elhívom valamerre, hogy töltse velem az éjjelt, akkor ismét jön egy hullámvölgy-így volt ez a bp-i meghívás után is!
Minek mond nekem ilyet, hogy szeret, ha nem igaz...ha a szavak üresek, mert nem áll mögöttük valódi érzés?!
Ha pedig igaz, akkor miért nem ír?
Ha igaz, akkor már tudná, hogy várom, hogy írjon....akkor tudná, hogy boldog vagyok mikor vele vagyok...
Akkor megoldotta volna, hogy teljesüljön a vágyam! És már pénteken hozott volna virágot nekem....
Tudta, hogy erre vágyok....tudta, hogy mennyire várom...hogy mennyire szeretném tőle ezt! Hogy senki mástól nem érdekel semmi...tőle egy szál virág mindennél többet jelentett volna! Mert tudom, hogy mekkora utat tesz meg, hogy odaadja...
És nem kell a hülye duma, hogy a munkahely meg Szöszi....ugyan...
Mikor Szöszike szédül, csettint, ő rohan haza és orvoshoz viszi...
Olyankor el tud lógni? Mikor gumit kellett cseréltetni a kocsin, akkor is el tudott lógni!
Ez pontosan megint az akarom és a nem akarom kérdése....
De el kell fogadnom, hogy ő nem akarja...
El kell fogadnom, hogy tényleg többet gondoltam bele ebbe, mint amennyi van...
El kell fogadnom, hogy önző-pedig hittem benne, hogy nem az...hogy én fontos vagyok tényleg....
De úgy tűnik nem....