Mostanában nem randizunk, hanem futunk...
Lehet megint én vagyok az elégedetlen, de semmi romantikusat nem találok abban, hogy lefutunk együtt 10-20 km-t.
Közben beszélgetünk ugyan, azaz én beszélek...de ez teljesen más mint egymás karjaiban egy pléden csókolózni!
Mondjuk jók vagyunk együtt a futásban! Lényegesen jobbak vagyunk együtt, mint egymás nélkül! Órásfiú remek húzóerő!
Sajnálnám ha a futás is elmaradna...mert ahogy a randik elmaradtak vagy átalakultak...végülis ez is alakulhat!
Nagyon hiányzik Órásfiú! Azóta sem jutottunk el sehová, pedig már nyitva vannak a helyek! Pedig lett volna rá alkalom, lehetőség-csak élni kellene vele...
De mint tudjuk Órásfiú kényelmes! Addig minden szuper, amíg nem kell tenni érte semmit, amíg nem kell áldozatot hozni! Ma azt írta, hogy ő kevés nekem! De nem így van! Nem ő a kevés, hanem amit beletesz az egészbe, hogy működjön...az a kevés! Az idő a kevés amit rám fordít...a figyelem a kevés és a törődés! Én ebből már megjöttem, hogy könyörögjek valaki törődéséért!
Ha a férjemnek nem könyörögtem, hát neki sem fogok! De így elveszít...