Az IDŐ

Az egyetlen ami nem pótolható...
Nem tudsz helyzeteket, eseményeket újra élni! Legfejjebb a gondolattal játszhatsz, hogy mi lett volna ha!
Nem tudod visszapörgetni az eseményeket és egy-egy döntés helyett egy másikat hozni meg! A világ pont ettől tökéletes-a maga tökéletlenségével.
Szeretnék néha újra a játszótéren lenni BCS-vel-megcsókolnám...vagy Morgennel azon az estén mikor először csókolóztunk....
Szeretnék újra a vonatról leszálva bandukolni Romlott felé-már nem félnék tőle...
Szeretnék újra ott feküdni a műtőasztalon és a kisfiamat nézni és gyönyörködni a tökéletességében...
Szeretnék újra a tengerparton a köveken ülni P-val...
De nem lehet! Ilyenkor rájövök, hogy mennyire értékes az idő!
És mennyire értékes az az idő, amit a gyerekeinkre vagy egymásra szánunk!
Kócos sokat beszélget velem! Tényleg sokat! Mióta megismertem kb.vele töltöm a napjaimat! Képekkel, történetekkel...olyan, mintha velünk lakna.
A minap nem volt ideje velem csevegni. Akkor jöttem rá, hogy lehet ezért tűrtem el Morgen minden alávaló kis szemétségét, mert neki volt ideje Rám...neki volt ideje velem beszélgetni, volt ideje velem foglalkozni és ezért bántott annyira mikor rám csapta az ajtót....mert a cirkusz abból kerekedett, hogy nem volt ideje rám.
Ez tetszik Kócosban, hogy beszélgetünk, hogy érdekli mi van velem....hogy meghallgat...
Ez tetszett Romlottban is...hogy szánt rám időt! Szimpatikus volt hogy okos! Hogy beszélgetünk! Tudom, hogy a törődése nem nekem szólt..vagyis ez így hülye megfogalmazás...tehát a törődése nem nekem szólt mint Emese, hanem nekem, mint Nő...
Lehetett volna ott Kati, Joli, Zsuzsi...akárki...nem személyhez kötött volt! Udvarias volt, figyelmes, mert intelligens.
Nem gondolnám hogy tovább kellene gondolni. Sex volt...ha nem keresem, nem keres....nem fáj, mert nem kötnek hozzá érzelmek. Max.marad egy szép emlék...ennyi.
Értékelem az időt, amit velem töltött, s mivel idősebb mint én-azt gondolom ő is értékeli.
Neki még kevesebb van hátra az élvezhető részből :)
De a világ tényleg így csodálatos, hogy próbáljuk megélni a pillanat csodáit.
Megragadni a MOST kínálta lehetőségeket.
Feltölteni az életünket olyan felejthetetlen tartalommal, amire majd szottyadt mamiként szívesen emlékszünk vissza!
Olyan élményekkel, amik pótolhatatlanok és megismételhetetlenek.
Nem csak létezni a világban, hanem ÉLNI!
Élni, míg az IDŐ engedi!