Meghalt az anyukám...és én büszke vagyok rá! Végtelenül büszke! Nem is tudom, hogy voltam e ilyen büszke rá valaha!
Borzasztó kimondani, anyu öngyilkos lett...ami részéről a lehető legjobb döntés volt! Nem csak szerintem az orvosok és az ismerősök, barátok szerint is! Veserák...tüdő és csont áttétekkel, ami borzalmas fájdalmakkal vitte volna a halálba!
Gyors volt...egy patológiás combnyaktörés, trombózis, aztán csípőlapát törés....több kórházban töltött idő, mint amennyit otthon volt!
Szerintem butaság volt egyáltalán hazamenni, de elhiszem, hogy otthon a legjobb! Meg szülinapja volt-azt nem lehet a kórházban ünnepelni! De egy fekvőbeteg ápolását nem lehet szakértelem és idő hiányában otthon kivitelezni! Nem akart otthonba menni...mire meg már beleegyezett, nem volt hely!
Nem is akarok ezen agyalni, mi lett volna HA...mert nem úgy lett!
Addig ügyeskedett velünk, míg összegyűjtött 2 tele toll inzulint...
Hagyott búcsúüzenetet...hangfelvételt is...
Azt mondta reméli sikerülni fog neki...békével megy el...várja őt apa!
Remélem megérkeztél....szeretlek Anya!
Büszke vagyok Rád! Remélem egyszer én is tudok majd ilyen bátor lenni, mint Te voltál!