Amikor szeret a JóIsten...

A kisfiam ágyában aludtam aznap éjjel...ő apával szeretett volna...
2 éve nem alszunk együtt a férjemmel.
Nem csak a Morgen sztori miatt...szar a matrac...fáj rajta a hátam! Jobb nekem a földön a nappaliban! Nyugisabb is, meg valahogy így könnyebb volt megúszni néha a közeledését! A sexuális eltávolodásunk egyik oka is lehet ez...bár inkább következménynek mondanám....mikor elkezdtem a nappaliban aludni, már csak hébe-hóba sexeltünk! Volt, hogy 6-8 hétig semmi ...
Az ember lánya egy ideig próbálkozik, de mikor a másik mindig fáradt, mindig zavarja valami apróság, akkor egy idő után feladja!
Velem is így volt...feladtam....ugyanúgy, mint ahhoz, hogy nem véd meg senki, vagy ahhoz, hogy egyedül vagy, ehhez is hozzá lehet szokni! Csak ez pont addig tart, míg megérzed a tiltott gyümölcs isteni éa felejthetetlen ízét/illatát....és onnantól éhezel minden csepjére. Egy ilyen éhségbe csöppent bele Morgen! Utólag átgondolva kb.bárki lehetett volna a helyében akkor!
Éheztem a törődésre...most is éhezem rá...
Éheztem a gondoskodásra....most is éhezem rá! Éheztem a szenvedélyre, hogy valaki ENGEM kívánjon, ne csak én őt!
De nem cseszem el mégegyszer! Már el tudom választani az éhségemet és az érzelmeimet! De igen...a jó sexhez kellenek az érzelmek! Kell hogy szimpatikus legyen, kell hogy jó illata legyen, kell hogy kedves legyen, kell hogy határozott legyen! Kell hogy vágyat érezzek! Nem feltétlen sexuáis vágyat...vágyat arra, hogy örömet akarjak szerezni NEKI!
De nem lesz mégegyszer olyan, hogy csak adok! Ha önzőnek is kell, hogy legyek, hát Az leszek!
Aznap éjjel a kisfiam ágyában aludtam....futni mentem hajnalban, nem akartam felkelteni a családot...rezgőn volt a telefon! Hajnali fél 5kor hívott Morgen. Kinyomtam a telefont! Akkor már vagy 6 hete nem beszéltünk...nem tudtam miért keres hajnalban! Ideges lettem, hogy baja esett! Írtam neki, hogy miért keresett??! És akkor elszabadult a pokol!
Ittak aznap egész éjjel! Azt írta nem hívott...és hogy forduljak orvoshoz, mert pszichopata vagyok és zaklatom őt! Nem reagáltam...erre elkezdte ecsetelni, hogy csak "baszni" (utálom ezt a szót) vagyok jó, a "többi egy nagy kuka".
Megkérdeztem tőle, hogy ha ő akarta hogy csak sexeljünk, akkor mit várt? Mossak, főzzek, takarítsak?! Nem akarta, hogy a nője legyek..csak kefélni akart! Mit vár?!
Megint lehülyepicsázott!
Az első alkalommal mikor ezt tette, megígértem neki, hogy megütöm...
A másodiknál megütöttem!
Rajta kívül egyszer ütöttem bárkit is arcon. Nagyon megalázó dolognak tartom arcon ütni valakit...de azt gondolom megérdemelte-ez még a kezdet kezdetén volt, azon az estén, mikor először csókolóztunk! Azóta eltelt 1.5év...nem hülyepicsázott....Egészen az étteremig ahova ebédelni mentünk!
Ott úgy beszélt velem, mint más a kutyájával se - először otthagytam! Felhívott hogy "mi a faszt hisztizel! Gyere vissza Te hülye picsa!"
Nem tudom miért mentem vissza...hánynom kellett tőle! Tele voltam indulattal!
Visszamentem..leültem kabátban az asztalhoz, ő már evett..."na ha kihisztizted magad akkor egyél mert kihül! Hülye picsa! " Ránéztem és elmondtam neki, hogy ezt, hogy "hülyepicsa" most mondta rám következmények nélkül utoljára, mert legközelebb ha ez elhagyja a száját nem érdekel ki van ott, nem érdekel hol vagyunk, nem fogom visszafogni magam!
Legszívesebben már akkor ott ráborítottam volna a tál levest!
És ezen a hajnalon mikor ismét lehülyepicsázott, mindjárt ez jutott eszembe, hogy te jó ég mennyire bánom, hogy akkor ott nem tettem meg!
Felöltöztem a futós motyómba...nem kell a balhé...megyek futni!
Majd kifutom magamból...jó lesz!
Beültem a kocsiba...a sarki kocsmában ittak Haverral ...ahogy a sarkon kikanyarodtam, a kocsiülés alól kigurult egy flakon víz....
És akkor, ott bevillant a levesestál....hogy mennyire megalázó volt az étteremben és mennyire megalázó most is ahogy viselkedik velem! Nem bírtam ki....nyomtam egy satféket, visszakanyarodtam a kocsmához...kipattantam a kocsiból és be a kocsmába, ahol a másfél liter vizet a fejére borítottam ott mindenki előtt!
Hirtelen levegőt nem kapott-meg a többiek sem! Csak álltak és nézték, hogy mi történik...miért borít valaki ennyi vizet Morgen fejére! Ránéztem, mondtam neki, hogy ezt a "hülyepicsáért"! Visszaültem a kocsiba és elmentem futni!
Hívott telefonon, de kinyomtam! Tudtam, hogy bosszantja ha kinyomom! De nem gondoltam, hogy ennyire...
Kedves üzenetben szépen megszólítva "te repedt sarkú"...közölte, hogy ne siessek nagyon haza, mert most megy a kedves férjemhez kicsit beszélgetni vele!
És ez a vadbarom tényleg oda is ment!
Részegen...a férjemhez...a gyerekeimhez...tekintet nélkül mindenre és mindenkire!
Nem tudtam mi fog várni ha hazaérek!
Fura volt, hogy semmi különös nem fogadott itthon! Mindeki jó kedvű volt, mintha misemtörtént volna!
Haver 5x kért bocsánatot tőlem, hogy nem tudta visszatartani abban hogy idejöjjön....nem értettem, hogy akkor miért nyugis mindenki...
Nem mertem rákérdezni....nem akartam én borítani a bilit! Éppen elég szarban voltam ez nélkül is!
Eltelt 2 hét, mikor takarítás közben felfedeztem, hogy ki van húzva a kaputelefon!
Kérdezem a kislányomat, hogy ezt apa húzta ki? Ő meg mosolyogva mondja, hogy: nem anya! Ezt te húztad ki húsvét hétfőn, mert el akartunk utazni, de nem tudtunk és ne csengessenek a locsolók!
Megkönnyebbültem....eszembe jutott, hogy Morgen mikor ideges, mindig a haját turkálja...elképzeltem ahogy idejön berúgva, nyomja a csengőt, hogy majd akkor ő most jól helyretesz.....és senki nem nyit ajtót, mert a ház másik végében alszanak!
Elkezdtem nevetni....a kislányom nézett rám és nem értette, hogy miért fekszem megkönnyebbülve, kacagva a konyhakövön...
Akkor nagyon hálás voltam a jóégnek, hogy vigyázott rám - oltári cirkusz kerekedett volna ha nem!
Így utólag belegondolva.....csak rá kellett volna borítani azt a levest ;)