Nagyon mélyre süllyedtem...olyan dolgokat írok Órasmesternek, ami józan ésszel átgondolva szánalmas...nem tudom miért teszem...egyszerűen akarom, hogy tudja hogy fáj, meg nem is akarom hogy azt érezze kűzdök érte....kűzdök Érte magamban, magammal, mert ő nem segít!
Íme a "beszélgetés":
Rendben...vigyázz magadra! Hiányzol...(nehéz így, de fontos vagy és ha szükséged van időre, akkor kapsz időt! )
Köszönöm! Nagyon nagy a harc belül bennem és nagyon nem vagyok kibékülve magammal.
Meséld el valakinek...hidd el nekem, hogy jobb lesz
Megőrülök tőle
Tudom....ezért írtam, hogy vállalom, hogy mesélj B-nak rólam-MIATTAD vállalom!
(Én szoktam Rólad mesélni...nem bírnám ki én sem máshogy-bediliznék...ezért írom, hogy TUDOM, hogy milyen!)
(gps koordináták)
Itt akartam ma találkozni veled-de ma ez nem jó ötlet
Meséld el nekem, hogy min örlődsz...hátha az is segít! (Nem fogok véleményt nyilvánítani, ítélkezni...csak meghallgatlak! De ha ez belül marad, akkor marni fog...mindig!
Kapsz időt...csak ne tűnj el! Borzasztó érzés, hogy van valaki aki fontos nekem és nem tudok vele kommunikálni...nem tudom mi van vele...és esélyt sem kapok arra, hogy küzdjek érte/vele
Tehetetlen vagyok és ez dühít...elkeserít...kikészít
Emlékszel a versre?
"Nem akarlak és rád gondolok,
gyötrődve és gyűlölve, hogy
egyszer megízlelt húsod után
kiált minden kis porcikám.
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent"
(2 nap múlva)
Ma 17óra körül a hídnál? Szeretném ha beszélgetnénk....
Nem tudok elmenni már a héten. Muszáj, hogy magamra találjak, kell a magány.
Nekem meg kell, hogy kommunikáljunk!
Jövő heten sem tudsz!
Szükségem van rá, hogy beszéljünk!
Vele beszélgetsz, csak velem nem....fasza
Mindegy nem fontos!
Én ott leszel ma 17órakor a hídnál, remélem fontos vagyok ennyire...
ne menj el, mert én nem leszek ott!
mi lesz Bp-vel?
menj el nélkülem
17 óra híd....nem fenyegetlek, nem ultimátum...nem tudok ilyenkor reálisan gondolkodni...
Hagyjuk! Nem fogok (lakóhely)en patáliázni-ennél okosabb vagyok! Pusztán érdekel, hogy mi történt?! Hogy mondd el, hogy mi a baj? Hogy mitől változtak meg a dolgok? Hogy miért nem akarsz velem beszélni...miért nem akarsz látni?!
Miért hazudtál nekem?!
Nem értem min vívódsz?!
És ez dühít! A tehetetlenség...nagyon!
De kapsz időt...
köszönöm
(megírtam, kitöröltem)
Tudod mit? Azt ígértem nem törlök!
Gyere el Bp-re! Legyél egy napig a férjem...menjünk kiállításra, nézzünk éjjeli fényben várost, hagyd, hogy melletted ébredjek fel reggel...hagyd hogy boldog legyek veled 2 napig és utána, ha nem akarsz látni többet, akkor eltűnök! Ígérem!
(2 nap múlva)
(Megírtam...töröltem)
Ne tűnj el...mindig elküldöm, aztán kitörlöm, mert zaklatasnak érzem...aztán rájövök hogy ez felbosszant....
Utálok tehetetlen lenni!
Kérlek. ...ne tűnj el!!!
Azt mondtad vagy nekem, amíg szeretném hogy legyél ...ne tűnj el...
Vágyok az illatodra...
Vágyok az érintésedre...
Vágyok a lopott időre amit veled lehetek...
Nem tűnök el, de szükségem van arra, hogy megtaláljam önmagam.Hogy rend legyen belül.
De....így eltűnsz....nem tudom mi van veled. ..nem jelentkezel...magamra hagysz...
Én ugyanúgy vívodok mint te...csak veled ellentétben én szeretnék erről beszélgetni veled! Mert van egy csomó megválaszolatlan kérdés...és válaszok nélkül az ember nem hoz döntéseket-pláne nem olyanokat, ami másokat is érint
Ezért kértem, hogy beszélgessünk!
Elmesélted a Szöszinek?
Szeretném veled megosztani a dolgokat amik velem történnek...
Szeretnén ha velem örülnél...és én veled örülhetnék...
Szeretném ha mellettem lennél amikor szükségem van támaszra...
De így, hogy nem jelentkezel, így miattad van szükségem rá....
És nem tudom ki lehet aki majd segít....mert ez egyedül nem fog menni újra ....
De kapsz időt...csak ne tűnj el!
(És ezeket tudom, hogy nem kellene hogy tudd....de akkor kivel kellene megbeszéljem, ha nem veled?)
Igazából nem tudom mit kell rendbe tenned magadban?!
Nem tudom min vívódsz...
Nem vagyok buta! Mondd el!
Lehet a megoldas sokkal kézenfekvőbb, mint gondoljuk!
Nagyon megalázónak érzem, hogy nem kommunikálsz velem...hogy olyan dolgokon gondolkodsz ami engem is érint, de meg sem hallgatsz, meg sem kérdezel! Ugyanakkor megértem, hogy higgadtan szeretnéd átgondolni!
És közben piszok féltékeny vagyok, mert a csajod meg ott van....folyamatosan...
Gondolom nem költöztél haza, hogy gondolkodjál, hogy egyedül legyél, mert kell a magány...
Ezt csak tőlem kéred!
Úgy, hogy pontosan tudod, hogy ez az amitől összetörök....
Kértem, hogy gyere velem Bp-re...nem tudom máshogy kérni! Hogy tölts VELEM IS időt ... Hogy hagyd, hogy ÉN IS ott legyek melletted, veled...(ne csak ő)
Nincsenek elvárasok-sosem voltak...pont annyi van, mint a kis papíron!
No, befejeztem a hisztit...akartam, hogy tudd....meg nem is akartam, mert szánalmas amit művelek! Nem tudom, hogy attól van hányingerem, hogy várom hogy írj...vagy attól ahol én tartok éppen...(most kellene törölnöm az egészet, ha nem olvastad volna...de olvastad...gáz, de ez van-én ilyen vagyok! Ha baj az őszinteség, azzal nem tudok mit tenni...) - lehet ezért várom másoktól is...
Sajnálom! Megőrít a kettősség testileg és lelkileg is! Most eltűnök, nem vagyok egyedül.
Gyere velem Bp-re! Legyél a férjem arra a 2 napra! Most kérlek utoljára....legyél férfi...oldd meg...aztán legyél erős és tisztelj annyira, hogy ha hozol egy döntést, azt vállalni mered-de ne dönts amíg csak az egyik oldalt látod!
Tisztellek és nem vagyok hazug.
Köszönöm
Ne haragudj...most rohadt szarul érzem magam! Nem kellett volna ezt az egészet megírnom neked- nem szeretem ha gyengének tartanak! Egyszerűen csak a tehetetlenségben nem tudok gondolkodni reálisan! Tudom, hogy a dolgaidat neked kell tisztáznod magadban és semmivel nem vagyok előrébb azzal, ha zaklatlak-sőt! Tehernek fogod érezni! Ellenben itt vagyok én a másik oldalon, akinek fontos vagy...de így nem tudok segíteni...
Tedd rendbe az életed!
És majd jelentkezz, ha beleférek....
A realitás talaja alatt
2019-04-28
Hozzászólások (0)