"Én városom, Te városod"

Vannak a görbe napok! Imádom őket!
Ezek olyan napok, mikor kilépek a hétköznapokból és anélkül, hogy a családom tudna róla, egyszerűen eltűnök a világ elől!
Eddig a legtöbb ilyen nap a "MásikOrosz" társaságában zajlott!
Őt kedvelem, de kb. ennyi!
Tisztel mint NŐt!
Párkapcsolata van...nem kell a cirkusz, nem hiányzik, pláne, hogy nincs alapja!
A volt munkahelyemről ismerem Őt! Többször mentünk és megyünk ebédelni meg kávézni ha van szabad időnk!
Egyszer nagyon ki voltam akadva Morgen hülyeségei miatt!
Pont ott volt a munkahelyemen! Mondta, hogy nyugodjak meg...ráér...elvisz enni egyet és közben beszélgetünk! Mondtam neki, hogy rendben, de olyan helyre vigyen, ahova akkor vinne, ha én lennék a nője!
Beültünk az autójába - mellette pl nem félek (de erről majd egy külön bejegyzés), sosem féltem! Elindultunk....nem tudtam hova megyünk! Csak mentünk! Felhajtott az autópályára! Ott megálltunk egy kávéra. Aztán egy csodás csárdához kanyarodott!
Út közben megbeszéltük, hogy játsszuk azt táblán kívül, hogy én vagyok a nője!
Ezek a játékok a lakóhelyünk "település vége" táblától a lakóhelyünk kezdetét jelző tábláig tartanak.
Ez az Én városom! Az Én ismerőseimmel, az Én barátaimmal, rokonokkal, azok ismerőseivel....
Sok embert ismerek és talán engem még többen!
Nem bujkálok a városomban senkivel. Akivel a közös megjelenést nem tudom vállalni, azzal nem jelenek meg.
Még sosem fordítottam el a fejem, ha nem a férjemmel voltam és ismerős jött szembe.
Nem zavar, ha látnak valakivel, mert nem csinálok semmi olyat, ami vállalhatatlan lenne nyilvánosan.
Mindig köszönök az ismerősöknek, bárkivel is vagyok. Mikor Morgennel vásároltunk Aldiban, akkor is köszöntem mindenkinek! Nem zavart és nem érdekelt, hogy látják, hogy vele vagyok....
Ebben most nem az a lényeg, hogy Morgennel, hanem, hogy bárkivel lehetek egy boltban, egy kávézóban - ebből nincs cirkusz!
Egy nyilvános helyen vagyok, egy ismerőssel...semmi kivetni való nincs benne. Szerintem. Eddig a férjem szerint sem volt....
Ha elmentem a MásikOrosszal kávézni pl. és a férjem megkérdezte merre jártam, elmondtam neki, hogy kivel és hol voltam.
Nem szeretek hazudni. Viszont a részletek elhallgatása nem egyenlő szerintem a hazugsággal. Ha jó a kérdés, helyes a válasz...:)
Szóval az autópályán megölelt a kávézóban, fogta a csípőmet, mikor kértük a kávét és a kezét nyújtotta, mikor indultunk kifelé.
Megfogtam a kezét! Jól esett, hogy kedves velem! Hogy lehet csak játék, de táblától tábláig a "nője" vagyok!
Út közben kipanaszkodtam magam Morgenről...megnyugodtam!
A csárda parkolójában én fogtam meg a kezét! Magassarkú csizmában voltam...kövön nem túl stabil. Mosolygott...azt mondta, hogy még sosem ment be senkivel kézenfogva étterembe, most akkor ez is meglesz az életében.
Nagyon jól éreztem magam! Szeretem mikor mesél arról, hogy merre járt gyerekkorában, hogy mit csinált az elmúlt hétvégén! Jól mesél...megnyugtat!
Finomat ettünk! Visszafele simogatta a combom a kocsiban....
de kb. ennyi! Sosem akartam, hogy balhé legyen ebből a kapcsolatában!
Tiszteletben tartom és tartja, hogy az Ő városában (barátnője városában) Őt ismerik, az enyémben engem....
Ez volt az első ilyen görbe utam vele...
Aztán lett több is...

Elmentünk egy másik országba egyik reggel....
Szabadságon voltam aznap. Gyerekeket leadtam az oviban, suliban...összeírtunk, hogy kávézunk! Találkoztunk....kérdeztem merre ebédel...mondta, hogy velem! Meglepődtem.
Már többször ígérte, hogy egyszer elvisz egy jó kis BBQ étterembe a határon túlra - ezt tervezte arra a napra.
Buli volt előző este, ha szondát kell fújjon, simán mutatott volna.
Bátor voltam...mondtam, rendben, menjünk! Te autóddal!
Előtte vette a superB-t! Elővette a kocsikulcsot és letette az asztalra.
"Te vezetsz!" mondta!
Hatalmas bizalomnak érzem egy pasitól, hogy a volánhoz enged a saját kocsijában.
Sosem vezettem még ilyen "okosautót", de jól vezetek (és sokat).
Elmentünk az irataiért és irány a határ.
Nem is tudom, hogy csináltam e ilyen átgondolatlan dolgot életemben előtte.
Kimenni az országból...úgy, hogy senki nem tudja hol vagyok....egy idegen autóval...aminek nem tudom mi van a csomagtartójában...egy kb idegen férfivel.
Nagyon felpörgetett! A helyzet, a sebesség, hogy megyünk....pont a meggondolatlanság.
MásikOrosz nagyon spontán fickó! Én pedig rettegek a spontán helyzetektől.
Szeretem a tervezett dolgokat, ha van "A versio" és "B versio"....meg a C-n is gondolkodok.
Jól reagálok a spontán dolgokra, de ha nem tudom, hogy hova megyünk, mit csinálunk, mikor, hogyan, kivel....na ez előtte megeszi az idegeimet.
MásikOrosz pedig spontán.....
Elértünk a városba, ahol a BBQ étterem volt....de még csak 10 óra volt....messze még az ebéd!
Azt mondta, hogy kitalálta közben, hogy akkor menjünk tovább! Van egy szép kis város - egyszer már voltam ott - menjünk akkor oda...eszünk fagyit, iszunk kávét! Tud jó helyet!
Mentünk!
Egy nagy bevásárlóközpontban parkoltam le a teremgarázsban. Váltottunk Euro-t. Elvitt egy üvegfalú kávézóba, ami ennek a bevásárlóközpontnak a legtetején volt!
Látni lehetett az egész várost! És csak mesélt és mesélt a városról!
Nagyon élveztem. Úgy éreztem magam, mint egy mesében.
Utána elsétáltunk fagyizni egyet. Nézegettük a kirakatokat.
Fogtuk egymás kezét, néha megölelt.
1 körül mentünk el egy étterembe és egy hatalmas hústálat kértünk....minden földi jóval. Isteni finom volt.
Közben beszélgettünk...nem tudtam, hogy beszéli a nyelvet...fura volt...
Aztán haza indultunk, mert a gyerekekért haza kellett érnem.
Hazafele is én vezettem! Megtisztelőnek éreztem!
Itthon a reggeli kávézónál visszaültem a kocsimba és visszabillentem a saját életembe.
Mintha mi sem történt volna egész nap, elmentem az oviba, a suliba összeszedni a gyerekeket.
Aznap sem kérdezte meg a férjem, hogy milyen napom volt....
Pedig remek....egy "másik életben" az Én városomon és az Ő városán kívül, mint egy mesében.