Egy év...

10 nap múlva egy éve lesz, hogy az első üzenetet elküldtem Órásfiúnak!
Fura...nem gondoltam, hogy ebből kapcsolat lesz! Az ember útjába sodor az élet idegeneket, akik idővel többet jelentenek, mint szabadna...
Nem gondoltam, hogy ebből szerelem lesz...
Régen írtam verset...meg nem is az én műfajom...de neki írtam egyik éjszaka...asszem benne van az egész év...

Titokban a templom mellett,
Télben látszó leheleted,
Csúszós úton kezem fogva,
Vágyott csókra várakozva

Izgalommal várt a nagy Tölgy,
Elrejt minket majd a zöld völgy
Zord szélben a kis kápolna
Oldalának támaszkodva

Vársz már reggel kinn a tavon,
Szél süvit át fehér havon,
Zizzen nádas, rian a jég
Kolbász alatt friss parázs ég.

Dunapartra csal a vágyunk,
Nagy sétákra indul lábunk,
Ártér fái, rügyes bokrok
Csókot titkon velünk loptok.

Nyári forró nagy melegben,
Benn a vízben mind a ketten,
Kezed simítva, tiltott percben
Tested kíván párszor engem

Egy közös éjj oly édes emléke,
Táncol bennem téged felidézve
Hány lopott órám veled megosztva,
Hány hazug mondatot miattad kimondva...

Várom azt az órát mindig vágyakozva,
Mi csak miénk bújva, titkolózva,
Veled boldognak lenni kicsit valameddig...
Mondd! Hol voltál eddig???

Amúgy rájöttem, ha nem piszkálom, hogy menjünl erre vagy arra ketten, akkor teljesen jól elvagyunk....kéthetente egy pár óra...csak ez néha annyira kevés!
Annyira szeretnék nem lopva kefélni valamerre, hanem szeretkezni...mint mikor elutaztunk...legalább egy évben 1x.....