Egy év - egy vers

Ritkán írok verset...régen is olyankor írtam, mikor nagy érzelmi hullámaim voltak! Mikor reménytelenül voltam szerelmes-asszem most ugyanezt érzem.
Itt vagyok én...van egy szép családom egy szerető, rendes férjem...rendezett anyagi körülmények, munkahely...szerető család!
Ott van Ő...Órasfiú...akinek tul.képp semmilye nincs...van egy barátnője akivel él...(de minek?) 1.5 évből 1 éve csalja...
Nincs semmije...se háza, se vagyona...csak ÉN...
Minden alkalommal elvisz a lelkemből egy darabot, a szívemből egy csücsköt mikor elbúcsúzunk! Nem nagy búcsúzó....
Jó vele lenni....nem tudom miért!
Egy év távlatából is pont úgy repkednek a kis pillangók a hasamban, mint az első találkozásunkkor...
Ugyanúgy várom, hogy lássam...várom, hogy hozzámérjen...vágyom az illatát...
Régen írtam verset...neki most írtam!

Titokban a templom mellett,
Télben látszó leheleted,
Csúszós úton kezem fogva,
Vágyott csókra várakozva

Izgalommal várt a nagy Tölgy,
Elrejt minket majd a zöld völgy
Zord szélben a kis kápolna
Oldalának támaszkodva

Vársz már reggel kinn a tavon,
Szél süvit át fehér havon,
Zizzen a nádas, rian a jég
Kolbász alatt friss parázs ég.

Dunapartra csal a vágyunk,
Nagy sétákra indul lábunk,
Ártér fái, rügyes bokrok
Csókot titkon velünk loptok.

Nyári forró nagy melegben,
Benn a vízben mind a ketten,
Bőröd simítva, tiltott percekben
Csókod kívánva látsz hát párszor engem

Egy közös éjjelünk oly édes emléke,
Hányszor táncol bennem téged felidézve
Hány lopott órám veled megosztva,
Hány hazug mondatot miattad kimondva...

Azt a néhány órát várom vágyakozva,
Mit nekünk ad az élet, bújva, titkolózva,
Veled boldognak lenni kicsit valameddig...
Mondd! Hol voltál eddig???

Boldog évfordulót Órásfiú!